Interjú Varga Péterrel, a Stratégia Generál Kft. ágazati igazgatójával
Miért épp az építőipar? Úgy érzed megtaláltad a számodra megfelelő utat?
Viszonylag későn találtam rá a pályámra, de az építészet gyökerei több száz évre visszamenően követhetőek a családomban. Őseim között például Festetics Mária és férje Meszlényi János is megtalálható, akik a török kor után a velencei tó környékén sokat építkeztek, valamint nagyapám, Tóth Ferenc építészmérnök , aki számomra egy nagyon meghatározó személy volt gyerekkoromban. Ő volt az építésvezető a székesfehérvári Prohászka Ottokár Emléktemplomnál, aminek többek között az is a különlegessége, hogy a kupola átmérője nagyobb, mint az Esztergomi Bazilikáé vagy a Szent István Bazilikáé, amely Európa 3. legnagyobb kupolája. Úgy nőttem fel, hogy láttam tervezni, kézzel rajzolni, egyeztetni a munkásokkal.
Kezdetben papnak készültem és humán vonalon indultam el, majd egy vargabetűvel az Elte közgazdász képzése segített menedzserré válnom. Később a negyvenes éveim közepén felkértek egy mélyépítő cég irányítására, így mindenféle releváns képesítés nélkül vágtam bele akkor az építőiparba. Azóta magasépítő és épületgépész képesítéssel is rendelkezem. Az évek alatt megszerzett tapasztalataimat és tudásomat a családi vállalkozásunkban kamatoztatom.
Mi a vállalkozás küldetése?
Szeretnénk megdönteni azt a sztereotípiát, ami az építőiparhoz és a kivitelezőkhöz kapcsolódik, hiszen az emberek fejében az építőiparhoz többnyire negatív dolgok kapcsolódnak: rossz minőségű kivitelezés, megbízhatatlanság stb. Mi ezt úgy küszöböljük ki, hogy kizárólag megbízható emberekkel vesszük körbe magunkat. Emellett elengedhetetlen a szakmai tudás. A cég magját tekintve, hatan vagyunk valamilyen felsőfokú képesítéssel. A munkásainkat minden esetben felsőfokú végzettségű építésvezetők irányítják az építkezéseken, a minőségi kivitelezés fontos számunkra. Szeretnénk, ha unokáink is büszkék lehetnének majd az általunk épített épületekre. Akár minőségi otthonokat, akár minőségi irodát, raktárat, hotelt építünk – értéket teremtünk.
Egyre több helyről hallani, hogy az építőipar óriási szakember hiánnyal küzd. A témáról nem rég egy előadást is tartottál. Mesélnél erről?
A magyar építőiparnak elsőszámú problémája a szakemberhiány. Persze az utóbbi hónapok slágere az építőanyag hiány, illetve az ebből fakadó hihetetlen mértékű áremelkedés, ami mellett nehéz elmenni. Ám ezen túllépve, Magyarországon az építőiparra összességében a szervezetlenség, fejetlenség és a hatékonyság hiánya a jellemző.
Az ÉVOSZ (Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége) éves felmérése szerint a cégek üzleti tevékenységét akadályozó tényezők közül a cégvezetők 83%-os eredménnyel az első helyen a szakemberhiányt jelölték meg. Ez elképesztően magas szám. Második helyre az orosz-ukrán háború került 80%-kal, harmadik helyre a beszerzési nehézségek 77%-kal.
Továbbá a MAPEI ügyvezetője, Markovich Béla – akinek szívügye az építőipari szakemberek szakértelmének fejlesztése – készíttetett egy országos felmérést, amiből kiderült, hogy az emberek 88%-a valamilyen negatív dolgot társít magához az építőipar vagy építés szavakhoz. Ezt támasztja alá a MAPEI újabb felmérésének eredményei is, miszerint egy átlagos lakásfelújításnál a nem hozzáértő emberek által okozott pénzben mérhető kár hozzávetőlegesen 1.800.000 ft. Ez a magyar valóság, ahol különösen a lakossági szektorban többségében számla és szerződés nélkül önjelölt szakemberek „kapu garanciával” dolgoznak. Kilépnek az ajtón és soha többet nem látják őket a megrendelők. Mégis, egyre nagyobb pénzeket szakítanak és szakíthatnak is ezek a „mesteremberek” a rosszul elvégzett munkáért. Hogyan lehetséges ez? Kihasználják az építőipar Achillesét, hogy nincsenek vállalkozók, kivitelezők, valódi szakemberek a lakossági vonalon, hiszen őket lekötik a nagyobb építkezések. Az állami és önkormányzati megbízások lekötik a szektor 60%-át. A fennmaradó cégek nagy része lakóparkokat, társasházakat épít, így a családi házakra és a kisebb építőipari munkákra maradnak a kóklerek.
Kifejtenéd ezt egy kicsit bővebben?
Egy épületnek – lakáspiaci vonalon – mondjuk száz év az optimális élettartama. Elhasználódik. Ezért energetikailag vagy statikailag korszerűsítésre, felújításra szorul Gondolok itt akár fűtési rendszer korszerűsítésére, fal szigetelésre, tetőszigetelésre, ablak cserére. Ezek a felújítások állami támogatás nélkül nehezen, illetve a szakemberhiány miatt egészen kis arányban valósulnak csak meg. A nagy építkezések lekötik a szakembereket, így az egyre szélesedő igényű piac aranybányája azoknak a tegnap született “vállalkozóknak”, akik hozzáértés és szakértelem nélkül barkácsolnak, vagy érdemi munka nélkül szimplán csak lelépnek a pénzzel. A lakosság zömében ezekkel a kóklerekkel kerül kapcsolatba. A jó szakemberre hónapokat kell várni a legkisebb munkánál is. Sokan megbízzák az első “azonnal ráérő” szakit, akit találnak. Laikus szemmel a végeredményen csak akkor látszik a baj, amikor már nagy, vagy talán csak évekkel később. Biztosítása? Keveseknek van. És ezek a „szakik” garanciát nem tudnak vállalni. Hogyan is tudnának?
Mi lehet erre a megoldás?
Ez a kérdés egyszerűnek tűnik, de összetett. Ha a mai modern építészeti technológiai újításokat vesszük figyelembe, elmondható, hogy elavult a 30 éve végzett szakemberek tudása. Új technológiák jelentek meg, amelyekhez nem rendelkeznek megfelelő tudással. Utánpótlás nincs vagy egészen kevés, hiszen a fiatalok számára nem vonzó az építőipar ezen része. Tehát kimarad egy generáció, a meglévőnek pedig az aktuális tudása kevés. Megoldás? Pillanatnyi. Külföldön már rég bevett gyakorlat a betanított munkás képzés, aki egy valamit megtanul, de azt jól. Nálunk is egyre több nagy építőanyag gyártó és forgalmazó tart félnapos, egynapos képzéseket a különböző építőipari anyagaikhoz, ahol anyaghasználati és technológiai ismereteket lehet szerezni. Ez egy azonnali segítség. Persze ehhez hajlandóság kell.
Lehet esetleg hosszú távon valamilyen megoldás a szakemberhiányra?
Igazság szerint a nagyobb cégeknek és az építőipar „nagyhalainak” az oktatási- és felnőttképző intézményekkel szorosan együttműködve kellene támogatni a szakképzéseket. E szimbiózisból születne a valós interakció, ami egymásra reagálva kiszolgálná az aktuális igényt, ami az építőipar szívét-lelkét és következő minőségi generációt adná. Most kellene észbe kapni, hiszen a magyar építőiparból százezres nagyságban hiányzik a munkaerő. Vannak már ilyen kezdeményezések, de sokkal többre lenne szükség.
Van egy személyes vonalad, ami talán illik ide és a jövő vízióját is hordozza!
Gyermekeim közül ketten is hallássérültek, ezért megismertem a hallássérültek világát, egy civilszervezet képviselőjeként. Számukra korlátozott a lehetőség kitörni és önmegvalósítani. Szinte szegregálva élnek a kis világukban. Érettségi utáni szakképzésben csak IT vonalon és hihetetlen, de bicikliszerelőként tudnak bizonyítványt szerezni. Miért ne dolgozhatnának az építőiparban? Egy csomó építőipari szakmában jól tudnának boldogulni. Egy hallássérült miért ne tudna akár jól burkolni vagy festeni? Itt kevesebb az interakció. Minden fontos tulajdonsággal rendelkeznek, ami ezekhez a munkafolyamatokhoz kell: precízek, pontosak, van szépérzékük és jó a kézügyességük. Lehetnének erre akár államilag támogatott, több intézmény együttműködésével létrehozott képzések. Ez mindenki számára lehetne egy optimális és fenntartható megoldási stratégia, hiszen hiányszakmákról beszélünk. A mi cégünk is azonnal tudna munkát biztosítani nekik, a képzési időszakban gyakorlati helyként is funkcionálna. És megkockáztatom, hogy nem mi vagyunk az egyetlen cég, aki ezt így gondolja. Egyedül azért nem vágtam még bele ennek a megvalósításába, mert a saját képzéseim és a cég mindennapi működése elvonta az összes energiám. Ha lennének ehhez partnerek, akkor ez a közeli és a távoli jövőt is jobb irányba formálhatná.
Varga Péter
